Interjú Sensei Sáfár Lászlóval

Megkértük Edmond Otis-t, hogy írjon egy rövid bevezetőt instruktoráról, Sáfár Lászlóról (9DAN). Ő a következőket írta róla:
Sáfár Sensei az AJKA-I (Nemzetközi American JKA) európai társalapítója, nemzetközi technikai vezetője, és fő instruktora. 1958 óta gyakorolja a Shotokan karatét, első dan (go-dan) fokozatát 1980-ban szerezte meg a JKA-nél. Instruktori kiválóságának, a Shotokan karate legmélyebb technikai és filozófiai alapelvei ismeretének köszönhetően, valamint példátlan, nemzetközileg akkreditált instruktorképző programjának hatására, az Atlanti óceán mindkét partján sok hívet tudhat magának. Mindent megtesz azért, hogy teljesen felkészült instruktorokat képezzen, és nagy figyelmet fordít arra, hogy szervezetünk miként nyújthat valami pozitív dolgot tagjaink, és klubjaink számára.
Az AJKA 1984-es megalakítása előtt (melyet korábban egy gyökeres változtatási koncepciónak, mostanában inkább egy elkerülhetetlen, és az emberi fejlődés természetességéhez hasonlítható fejlődésnek ismernek el) Sáfár Sensei Okazaki Sensei legidősebbi tanítványa volt. (Okazaki nemrégiben kivált a JKA-ből) Sáfár Sensei a legtöbb időt Magyarországon, Németországban és szerte Európában tölti tanítással, irányítással, és az AJKA-I fejlesztésével, de rendszeresen tér vissza az Egyesült Államokba is.
Sáfár Sensei a példaképem, én 1967-ben kezdtem el edzeni, és a mai napig folytatom. Ő az én „Karate-nagybácsim”, mialatt nála edzettem, az ő feltétlen karate szeretete miatt tiszteletem iránta egyre csak nőtt. Az utóbbi 10 évben, mentoromként és barátomként tisztelem és rendkívül nagy hatással van rám az az erő, és éleselméjűség, az a szerep, amelyet Sáfár Sensei e nagy szervezetben a senior instruktorok képzésében képvisel. Mindig a karate gyakorlás fontosságát hangsúlyozza, továbbá azt, hogy az „instruktorok felelőssége a tanítványok iránt mindig nagyobb, mint a tanítványok felelőssége az instruktorokkal szemben.” – Edmond Otis 2007

(Shaun Banfield)     El tudná mesélni az olvasóknak, hogy miért, és hogyan kezdett el karatézni?

(Sáfár László)  Amikor Amerikába jöttem, nem tudtam angolul, és kevés dolog volt, amit nyelvismeret nélkül egyáltalán csinálni tudtam volna. A Karate volt az egyetlen ilyen, annak köszönhetően, hogy a japán instruktorok ugyanúgy nem tudtak angolul beszélni. Azzal, hogy megmutatták, hogyan kell bizonyos dolgokat csinálni, már tudtunk kommunikálni egymással. Időközben jó karate tanítvány lettem, és lehetőségem lett versenyekre járni, és megszerettem a karatét.

(SB)     Milyen versenyekre járt, és megosztana velünk néhány emlékezetes dolgot karate karrierjének ebből az időszakából?

(LS)    A világ összes táján versenyeztem már,  például Franciaországban a világbajnokságon, Los Angelesben a JKA világbajnokságon, New Orleansban a nemzeti bajnokságon, Kanadában, a Pán-Amerikai versenyeken, és ezek akkoriban mind-mind nagyon fontosak voltak számomra.
Annyi trófeát és bajnokságot nyertem már, nehéz visszaemlékeznem már mikor és melyiket, de egyet megtanultam a versenyzésnek köszönhetően, a karate nem a győzelemről vagy a vereségről szól, a karate az életről szól, arról hogy miként vagyunk képesek a győzelmet vagy a bukást kezelni. Elmondok önnek egy rövid történetet. A nemzeti bajnokság megnyerése után, köszönhetően annak, hogy ott sok magas rangú japán instruktor volt jelen, Dan vizsgára jelentkeztem, mégpedig a 3. Danra, sok olyan tanítvánnyal együtt, akiket korábban a versenyen mind legyőztem. Amikor kihirdették a vizsga eredményét, megtudtam, hogy mindenki átment, kivéve engem.
Ekkor odamentem Okazaki Senseihez és közöltem vele, hogy kilépek. Sensei, anélkül hogy bármit kérdezett volna csak annyit mondott, hogy menj. Két nap múlva már ott álltam a dojo ajtajánál, amikor jött a sensei és kérdezte, mit akarok, én azt mondtam, hogy edzeni. Erre ő azt válaszolta, hogy „Menj és edzzél”. A következő hónapban keményen edzettem de ő nem nagyon foglalkozott velem. Egy hónap múlva odahívott magához, „László, gyere ide”, mondtam, hogy „Oss sensei”, behívott a Philadelphiai irodájába, ahol megkérdezte, „Miért nálam akartál vizsgát tenni? „Mert tiszteletben tartom az Ön döntését”, válaszoltam. „Akkor miért nem fogadtad el azt?” -kérdezte, amire azt válaszoltam, „Sensei, mindenki átment a vizsgán, akit előzőleg a versenyen legyőztem, csak én buktam meg, hol itt az igazság?” Erre ő azt mondta: „Miért hasonlítod magad a vesztesekhez, légy olyan jó, amilyen csak tudsz, légy mindig jobb, mint voltál, ez a karate-do, az élet, és a verseny is erről szól.”

(SB)    Mi volt az első benyomása Okazaki Senseiről?

(LS)     Úgy éreztem, Okazaki sensei a legjobb instruktorok egyike, akit valaha ismertem, és eszerint tiszteltem őt.

(SB)     Mi volt a személyiségében az, ami ilyen nagy tanítóvá, és ilyen nagy emberré tette őt?

(LS)     Okazaki Sensei – tudom, hogy nem sokan értenek ebben egyet velem – egy nagyon önzetlen, mindig önmagát adó ember volt, saját tanítási módszere volt, úgy tudott bizonyos dolgokat elmagyarázni, hogy bármit is mondott volna.

(SB)     Ön arról is híres, hogy Okazaki sensei legidősebb tanítványa volt. Tudna valamit mesélni abból az időszakból, amikor Sensei Okazaki-nál edzett?

(LS)     Sensei Okazaki egy nagyon energikus, fáradhatatlan oktató volt. Számomra ő testvér, barát, oktató és igazi sensei volt egyszerre, és azt hiszem, ő igazából csak az igazi karate-do gyakorlásáért élt.

(SB)     Hogyan tudná leírni az ő karatéját, és mi volt a legfontosabb, amit ő megtanított magának?
(LS)     Sensei Okazaki karatéja nagyon egyszerű, ugyanakkor nagyon pontos is volt. A tanítása nagyon tökéletes volt, és mindig arra törekedett, hogy minden tökéletes legyen, és ez akkoriban számomra már majdnem unalmas is volt. De most, hogy visszagondolok, soha nem értem volna el idáig, ahol ma vagyok, ha másképpen csinálom.
(SB)     Említette, hogy Sensei Okazaki a tökéletességre törekedett, milyenek voltak az ő kumite edzései?

(LS)     Tudja, én mindig azt mondom a tanítványaimnak, hogy nem kell küzdeniük ahhoz, hogy jók legyenek a kumitében, inkább a karatét kell jól gyakorolniuk.
Ez volt Sensei Okazaki kumite tanítási módszere. Amikor versenyre készültünk, órákon át kombinációs technikákat, és katakat gyakoroltunk, és csak az utolsó héten kezdtünk el jiu-kumitézni. Ő pedig beállt a ring egyik oldalára, mi felsorakoztunk a másikra, és egyesével kumitéztünk vele, de ami igazán fontos, ő annyira jó volt, hogy soha sem okozott fájdalmat egyikünknek sem.

(SB)     És Okazaki Sensei Kata edzései során, a végrehajtáson, vagy a testtartáson volt a hangsúly?

(LS)     Ő egy nagy Kata mester volt, tehát amikor katat gyakoroltunk, ő csak a tökéleteset fogadta el. Mindig azt mondta, ha jól akarod csinálni, a karate 70% Kata, 30% kumite, ezért van az, hogy azok, akik jók a katakban, általában jók a kumitében is.

(SB)     Azt mondta, hogy ő egy igazi sensei volt az Ön számára. Mit gondol, mi tesz egy embert jó sensei-é technikai és személyes értelemben?

(LS)     Sensei Nakayama azt mondta egyszer, a „Sensei” egy nagyon különleges szó, nem szabad felszínesen használni. A nagy előadókat, írókat, és különleges embereket gyakran szólítják senseinek, és Seinsei Okazaki minden szempontból különleges ember volt. Csak azért, mert jó karatés vagy, még nem vagy sensei.

 (SB)     Milyen más Senior tanítókkal találkozott, mialatt Sensei Okazakinál edzett?

(LS)    Lehetőségem volt olyan tanítókkal dolgozni, mint Kanazawa, Shirai, Enoeda, Kase, és Mori, akik később Európában folytatták. Ők mind Philadelphián keresztül jutottak el Európába, így mindegyikükkel edzhettem, ha néha nem is sok időt.

De Nakayama sensei-el töltött idő alatt, mindig azt éreztem, hogy ő egy igazi gentleman, úgy a tanításában, mint az élete más területén. Annyira csodálatos módon vezetett rá a lényegre, hogyha egyszer megtanultad, soha nem felejtetted el. Van néhány érdekes történetem vele kapcsolatosan, de erről inkább legközelebb mesélnék.

(SB)     Lehet, hogy egy kicsit szemtelen vagyok, de nem mondana mégis el néhány sztorit Nakayama Seinseiről, biztos, hogy olvasóink nagyon szeretnének hallani néhányat.

(LS)     Tudja, volt egy műsor, a „Meztelen város”, ami mindig úgy kezdődött, hogy van tízmillió sztorim a meztelen városról, egyet elmondok belőle. Most én is elmesélek egy olyat, amely nagyon különleges számomra.
Egyszer Nakayama Sensei Philadelphiába látogatott, én, pedig éppen akkor kihagytam egy edzést. Következő nap, amikor edzeni mentem, éppen ott állt az a dojo ajtaja előtt. Amikor odaértem hozzá, azt mondtam neki: „Sensei, nagyon sajnálom, de tegnap nem tudtam edzésre jönni, mert…..” De ebben a pillanatban félbeszakított, felmutatott az égre, és megkérdezte: „Látod a napot?” – „Igen.” Válaszoltam. Aztán a következőket mondta: „Amikor a nap lenyugszik, egy nappal közelebb kerülsz életed végéhez, így minden, amit kihagysz azon a napon, már nem tudod bepótolni többé. Nincs az a pénz, az a bölcsesség, ami visszaadná a lehetőséget, ezért mindegy, hogy miért nem jöttél edzeni, a lényeg az, hogy tegnap nem tanultál semmit.”
Soha többé nem kellett kifogást keresnem.

(SB)     A JKA legidősebb oktatói közül ketten, Okazaki Sensei, akiről már beszéltünk, és Nishiyama Sensei is tanítottak az Egyesült Államokban. Volt lehetősége Nishiyama Sensei karatéját megtapasztalni?

(LS)     Nagyon szerettem Nishiyama Senseit, de ő más volt, mint Okazaki Sensei?

(SB)     Miben volt Ő más?

(LS)     Ő Okazaki tanítója volt, és ezt ő mindig is éreztette vele, a lehető legnagyobb tisztelettel volt iránta.

(SB)     Okazaki Senseitől eltekintve, kik voltak még nagy hatással a karatéhoz fűződő viszonyára?

(LS)     A tanítványaim.

(SB)     Ön az AJKA társ-alapítója, és Európai Főinstruktora. El tudná mondani, hogy miért alakult meg e szervezet, és mik voltak a céljai?

(LS)     Koyama tett egy nyilatkozatot, miszerint a JKA egy Japán Kulturális Szervezet a japánok számára. Ekkor döntöttük el Ray Dalke- vel, hogy továbblépünk, és néhány senior oktatóval felvéve a kapcsolatot, megalakítottuk az Amerikai Japán Karate Szövetséget (AJKA), megtartva a JKA technikai színvonalát – mivel az volt a legjobb.

(SB)     Mit gondol, mit volt Koyama Sensei célja ezzel a nyilatkozattal?

(LS)    Pontosan tudom, hogy mit akart ezzel mondani, ha nem japán vagy, mindig is „gaijin” leszel (gaijin: jp. Idegen, betolakodó, stb.)

(SB)     Nyilvánvalóan Raye Dalke mellett is edzett. Mit gondol, a megalapított szervezet a kölcsönös tiszteletre, vagy a szoros barátságra épült?

(LS)     Ray Dalke-val nagyon jó barátok voltunk, keményen dolgoztunk együtt azért, hogy magas színvonalon tartsuk fenn a karate oktatást, és még magasabb szintre emelhessük. Sajnos, Sensei Dalke véleményem szerint előrelépésre már nem volt képes, eltekintve attól, hogy a tanítványait felnevelte, és ma is ugyanúgy szeretik őt, mint mi. Úgy érzem, ő egy nagy veszteség a karate közösség számára, de nekünk folytatni kell.

(SB)    Azt akarja ezzel mondani, hogy néha az emberi „ego” a karate kibontakozásának útjába áll?

(LS)     Sajnos igen. A karate oktatók néha úgy gondolják, hogy jobbak bárki másnál, de személy szerint úgy érzem, hogy a mi nagyságunk a tanítványainkban mutatkozik meg. Azaz hány tanítvány életét vagyok képes pozitív irányba befolyásolni, és hányan fogna közülük úgy rám gondolni, ahogy én gondolok Sensei Okazakira.

(SB)     Önt körülveszi egy nagyszerű csapat is, melynek tagja Edmond Otis is, akivel  már volt szerencsénk korábban interjút készíteni. Tanítványként miben rejlik az ő tehetsége?

(LS)     Sensei Okazaki szerint? „ Az élet csupa kezdet és vég, és ha ezt elfogadjuk, akkor az átmenet eközött már rendkívül egyszerű. Régóta ismerem Sensei Otist, de akkor ismerkedtünk meg igazán, amikor Ray Dalke-tól átvette az AJKA elnökséget.

Nagyon technikás karatésnak tartom, a szövetségesemnek és barátomnak, és nem hiszem, hogy lenne olyan erre a pozícióra, akivel jobban együtt tudnék működni.

(SB)     Miben különbözik az AJKA és a JKA, amelynek egykor tagja volt?

(LS)     Technikailag semmiben. A különbség az, hogy minden AJKA tagot teljesítménye alapján egyenlően kezelünk. A lehetőség adott számukra, hogy amennyit adnak, ugyanannyit kapjanak is, hiszen az élet és a Karate-do erről szól. Okazaki Sensei erre tanított engem is.

(SB)     Kérem, mondjon néhány szót az Instruktor Programjáról. Hogyan épül fel, miként folynak a tanítások, és mi az elsődleges célja?

(LS)     A  JKA-nek már korábban volt instruktorképző programja, amely teljesen más volt, mint a mindennapi edzések. A lényeg nem azon volt, hogy hogyan eddzünk, hanem hogy hogyan tanítsuk a karatét.

Amikor a 60-as években karatét tanultunk, egy edzésen 500-at rúgtunk, 1000-et ütöttünk, ami nem baj, de senki nem tudta megmondani nekünk, hogy miért van erre szükség, így nagyon sokan abbahagyták az edzéseket. Az instruktor program kifejlesztésével már a karate tanításának egy intelligensebb megközelítését tudhatjuk magunkénak, hiszen tanultunk kineziológiát, mozgástudományt, vagy arról, hogy az emberi test és az agy miként dolgozik együtt, illetve miben rejlik az izomösszehúzás és ellazítás és a légzés fontossága. A célunk az, hogy instruktoraink többet tudjanak pusztán az ütésnél és a rúgásnál.

(SB)     Említette, hogy figyelmet szenteltek az instruktor oktatás során a mozgástudománynak. Mondana néhány szót ennek a karate technikákban betöltött szerepéről?

(LS)     Ez egy elég nagy anyag, korábban 4 oldalas tanulmányt írtam a mozgástudomány és a karate kapcsolatáról. Úgy vélem, hogy a kineziológia, vagy mozgástudomány ismereteinek birtokában egy instruktor sokkal felkészültebben képes karate technikákat tanítani.  A probléma abban rejlik, ha egy instruktortól megkérdezik, hogy miért így kell csinálni, és ő arra csak azt a választ tudja adni – amit mi kaptunk régebben – hogy „Csak csináld.” Ez nem igazán jó motiváló erő.

(SB)     Nakayama Sensei a „Best Karate Series”-ben említette, hogy blokkoláskor belélegezni, ütéskor, pedig kilélegezni szükséges. Mit gondol, milyen szerepet játszik a légzés a karate technikákban?

(LS)    Ha meg akarjuk érteni, látni fogjuk, hogy ez így lehetetlen. Tény, hogy izmaink összehúzásához kilégzésre van szükség, és ha egy erős blokkolást hajt végre bárki, a szükséges izmokat össze kell húzni. Az eltérés abban van, hogy meg kell értenünk a maximum és a sub-maximum izomösszehúzás közti különbséget, és hogy ezt érzékeltessem egy példával, ha Oi-tzukit ütünk, az izomösszehúzás maximum, de egy age-uke-gyaka-zuki kombinációban egy sub-maximum izomösszehúzást gyakorlunk, tehát 50%-ot a blokknál, és 50%-ot az ütésnél. A kilégzés, pedig a maximumnál megközelíti a 100%-ot, a blokk és visszatámadás esetében, pedig 50-50%-os.

(SB)     Visszatérve a korábban az izomösszehúzásról és -ellazításról hallottakra, hogyan oktatja ezt a témát tanítványainak?

(LS)     A legegyszerűbb, ha nem tarjuk benn lélegzetünket sokáig tüdőnkben, hanem a mozdulattal egyidőben kilélegzünk.

(SB)     Ön részt vett a „Shotokan Mesterek Szemináriuma” sorozatban is, el tudná mondani, mi vette rá arra, hogy elkészítse ezt a DVD filmet ?

(LS)     Tudja, mi nem pontosan azt tesszük, amit a valaha élt nagy instruktorok, ezért hiba lenne, ha ezeket a tanításokat nem rögzítenénk. Nagy ötletnek tartom, hogy DVD-t készítsünk, hiszen ez később egy nagy információs forrás lehet mindenki számára.

(SB)     Azt mondják, az Ön oktatási programja segítségével „Totális Instruktorok” (teljesen felkészült instruktorok) képezhetők. Meg tudná magyarázni, mit értenek ez alatt?

(LS)     Nagy tévedés, hogy csak az Egyesült Államokban létezik jó karate, meglepetten tapasztaltam, hogy Európában is egy csomó kiváló karatés edz. Sensei Nakayama-t idézve: „Tanulj meg a tanítványaidtól tanulni” a karate egy életen át tartó vállalkozás, ezért én minden nap minden dologból megpróbálok tanulni valamit.

Egyszer a televízióban megkérdezték Sensei Nakayama-tól, tud-e aikidozni, judozni, kendózni, vagy más egyebet, mire a sensei azt felelte: „Oh, ezek mind szép sportok, én már 40 éve karatézom, de még mindig van mit tanulnom, így sajnos nincs időm másra.”

(SB)     Mit gondol, technikailag mi a leggyengébb része a karaténak, akár a saját csoportját, akár más Ön által ismert csoportot tekintünk?

(LS)     A nem elégséges edzés.

(SB)     Melyik a kedvenc kata-ja és miért az?

(LS)     Amikor fiatal voltam, az Unsu volt a kedvencem, így 70 évesen a Hangetsu.

Összefoglalva, a karate irányítja az életem, ez a legcsodálatosabb dolog, amit valaha is csináltam, hiszen ennek köszönhetem, hogy világszerte nagyra becsülnek és tisztelnek, ennek köszönhetem, hogy jól élek, és hogy ezt örökké tudom csinálni. Minden, amit életemben elértem, azt a karate tanulásának és a karate instruktoraimnak köszönhetem.  

(SB)     És arra emlékszik-e, hogy Okazaki Sensei kedvenc kataja mi volt?

(LS)     Sajnos nem, de ha így visszagondolok, ő mindig minden katat gyakorolt, mert érezte, hogy a kata gyakorlása hihetetlenül fontos.

(SB)     Egy korábbi beszélgetés során Sensei Otis azt mondta, hogy túl sok figyelmet fordítanak a kata alkalmazására. Ez az Ön véleménye is, és el tudná mondani, hogy Ön mit hangsúlyoz leginkább a kata oktatás során?

(LS)     Igaza van, a kata nem csupán bunkai, és alkalmazás, a kata a karate technikák gyakorlása. Minden katanak van egy különleges célja, és jellege, és mindegyik másra tanít meg. Például a Heian Shodan egy alacsonyabb szinten testfordulásra és testmozdulásra tanít meg, de amennyiben ezt nem tanulod meg ebben a kataban, már nem leszel képes alkalmazni azt a Bassai Dai-nál. De ez is egy hosszabb téma.  

(SB)     Most is ugyanolyan keményen edz, mit 30 éves korában, vagy az edzéseket a korához igazította? Ha így van, kérem, mondja el, mi módon teszi ezt?

(LS)     Természetesen már nem edzek olyan keményen, mint 40-50 éves koromban, de talán még több időt fordítok a karatéra a tanításon, és a tanítás kutatásán keresztül.

(SB)     Szeretném a TheShotokanWay nevében is megköszönni, hogy lehetőséget adott a beszélgetésre, és sok sikert kívánunk a jövőre nézve.

(LS)     Én is köszönöm, remélem, találkozhatunk máskor személyesen is, és lehetőségünk lesz még specifikusabb dolgokról is beszélgetni. Nagyon érdekes kérdéseket tett fel, és ossza meg olvasóival karate szeretetemet.   

TheShotokanWay.com